Nagy
Ilona
Voltál...
Ma kicsit pihézett a hó,
megmutatta, hogy létezik,
a levegő szürke és fakó,
sétálni mégis jólesik.
megmutatta, hogy létezik,
a levegő szürke és fakó,
sétálni mégis jólesik.
Lézeng a csend a fák alatt,
fagyosan roppan a kavics
- bizony már rég nem láttalak,
s talán az emlék is hamis,
mégis szívemben hordozom
mindazt, mi még megmaradt,
s ünnepi dísszé foltozom,
hogy voltál és én vártalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése