Jóni Barna
Advent üzenete
Ó, ti elsők,
kíváncsiak, jámbor lelkek!
mézes szóra-hamisságra bűnbeesők,
gondébresztők, gyámoltalan emberek.
Nagy az Isten, bizodalma bennetek,
hitetekben, lélekben erősödjetek!
Fennen lebeg egy ígéret;
véretekből, népetekből, első lesz a Kegyelet!
Eljön majd Megváltótok,sarja egy büszke népnek.
Magának akarja, hordja minden bűnötöket.
Reménységet leheljetek! Fába, kőbe, ércbe,
időtlenül az időkbe...
Megszületett, örvendjetek!
Ó, gyulladj világosság!Ébredj fényesség!
Híre menjen körbejárva, zengje erdő,
súgja-fájja, születése nem hiába:
Szálljon öröm a világra!
Ó,Keresztelő, nőjön híre könnyeid árján!
Plántáld el Őt,hogy szeressenek,
mint szeretett egykor a Megfeszített...
Fogadd be ember szívedbe! Érted
botlott a kereszttel, szenvedett a Golgotán.
Szeresd, mert Ő mindenkit szeretett.
mézes szóra-hamisságra bűnbeesők,
gondébresztők, gyámoltalan emberek.
Nagy az Isten, bizodalma bennetek,
hitetekben, lélekben erősödjetek!
Fennen lebeg egy ígéret;
véretekből, népetekből, első lesz a Kegyelet!
Eljön majd Megváltótok,sarja egy büszke népnek.
Magának akarja, hordja minden bűnötöket.
Reménységet leheljetek! Fába, kőbe, ércbe,
időtlenül az időkbe...
Megszületett, örvendjetek!
Ó, gyulladj világosság!Ébredj fényesség!
Híre menjen körbejárva, zengje erdő,
súgja-fájja, születése nem hiába:
Szálljon öröm a világra!
Ó,Keresztelő, nőjön híre könnyeid árján!
Plántáld el Őt,hogy szeressenek,
mint szeretett egykor a Megfeszített...
Fogadd be ember szívedbe! Érted
botlott a kereszttel, szenvedett a Golgotán.
Szeresd, mert Ő mindenkit szeretett.
*
Karácsonyi szonett
Most boldog
zsongással zendül s reszket a vérünk,
vágyna a szív már újra szeretni, ha él a varázslat...
Holnap is annyira szép lesz, várjad! Mert mi remélünk,
így soha meg nem fázhat a lelkünk égve parázsban...
Oly szép vagy mindig, ha ragyogsz. Ma is. Áldva karácsony,
Minden bús napomon jó vendég csak Te legyél még.
Fény-tűzzel melegíthetnéd, jöjj, lenge kabátom,
melybe bebújok, s nem fázom, mert úgy szeret és véd...
Méz-süti illata szállong, árad a testbe az élet,
töltve dióval, mákkal vagy csak a gyöngy mazsolával...
Mandulaízű a patkó, túrós, varga a béles...
És a nap áldott fényességet hoz le a földre.
Íme, a Megváltó, a csodás, most megszületett Ő!
Minden szépet vágyó szívet, már öröm önt el…
vágyna a szív már újra szeretni, ha él a varázslat...
Holnap is annyira szép lesz, várjad! Mert mi remélünk,
így soha meg nem fázhat a lelkünk égve parázsban...
Oly szép vagy mindig, ha ragyogsz. Ma is. Áldva karácsony,
Minden bús napomon jó vendég csak Te legyél még.
Fény-tűzzel melegíthetnéd, jöjj, lenge kabátom,
melybe bebújok, s nem fázom, mert úgy szeret és véd...
Méz-süti illata szállong, árad a testbe az élet,
töltve dióval, mákkal vagy csak a gyöngy mazsolával...
Mandulaízű a patkó, túrós, varga a béles...
És a nap áldott fényességet hoz le a földre.
Íme, a Megváltó, a csodás, most megszületett Ő!
Minden szépet vágyó szívet, már öröm önt el…
*
Új évre ébredtem
Már megint egy évvel
idősebb lettem,
forognak át éjjelek, nappalok.
Elém a jövő, boldog önkívületben
tűnik,varázsolva egy szebb holnapot.
A nagy óra elüti a tizenkettőt,
csodákat művel velünk ez az élet.
Örül ma minden gyermek és felnőtt,
mert egy év mindenestül semmivé lesz.
Elszáll a tavasz harsány-zöld emléke,
orgona-illatú májusi éjeken.
Elillan a nyár zamata,és fénye
ha oly kedves is még mindez énnekem...
Az ősz is elmúlt, elballagott csendben,
homályba hullva messze-messze tűnt.
Majd a télesti hamvas szürkületben
kortyolgatunk emlékére bor-nedűt...
Mert eljött immár, egy zsenge-arcú Új év.
Felvértezve várjuk;van hitünk, friss remény.
Bölcs-szavú vének, ifjak, megannyi új hév,
erőre ébred, világuk örömöt hint felénk.
forognak át éjjelek, nappalok.
Elém a jövő, boldog önkívületben
tűnik,varázsolva egy szebb holnapot.
A nagy óra elüti a tizenkettőt,
csodákat művel velünk ez az élet.
Örül ma minden gyermek és felnőtt,
mert egy év mindenestül semmivé lesz.
Elszáll a tavasz harsány-zöld emléke,
orgona-illatú májusi éjeken.
Elillan a nyár zamata,és fénye
ha oly kedves is még mindez énnekem...
Az ősz is elmúlt, elballagott csendben,
homályba hullva messze-messze tűnt.
Majd a télesti hamvas szürkületben
kortyolgatunk emlékére bor-nedűt...
Mert eljött immár, egy zsenge-arcú Új év.
Felvértezve várjuk;van hitünk, friss remény.
Bölcs-szavú vének, ifjak, megannyi új hév,
erőre ébred, világuk örömöt hint felénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése