Válóczy Szilvia
El kellett fogadni
Mindig el kellett fogadni azt,
amit az élet adott,
akkor is, amikor a szív
fájdalmában haldokolt.
Erővel kellett bírni a lélek
túlnövő terheit,
a „mi lett volna ha…”
eltékozolt tetteit.
amit az élet adott,
akkor is, amikor a szív
fájdalmában haldokolt.
Erővel kellett bírni a lélek
túlnövő terheit,
a „mi lett volna ha…”
eltékozolt tetteit.
Érezni kellett a magányos,
könyörtelen napokat,
hogy bízni kell, mert a holnap
csakis jót hozhat.
Aztán újra csak csalódni,
várni a keserűségben,
hallani hogyan hangzik el a szó,
és hogyan szűnik meg az égben.
könyörtelen napokat,
hogy bízni kell, mert a holnap
csakis jót hozhat.
Aztán újra csak csalódni,
várni a keserűségben,
hallani hogyan hangzik el a szó,
és hogyan szűnik meg az égben.
Meg kellett érteni,
hogy voltak, s vannak is más utak,
hogy a biztonság érzése törékeny,
az örökre nem marad.
És tanulni volt szükség
minden egyes leckét,
lépésről lépésre elérni
az út alázatos végét.
hogy voltak, s vannak is más utak,
hogy a biztonság érzése törékeny,
az örökre nem marad.
És tanulni volt szükség
minden egyes leckét,
lépésről lépésre elérni
az út alázatos végét.
Zokogni, sírni, toporzékolni
míg a test csak bírja,
és hagyni mind, hisz az a jót
vissza nem hozza.
Hittel nyugodni kellett
e megfáradt létben,
de végtelen szeretni…
csak szeretni… önzetlen.
míg a test csak bírja,
és hagyni mind, hisz az a jót
vissza nem hozza.
Hittel nyugodni kellett
e megfáradt létben,
de végtelen szeretni…
csak szeretni… önzetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése