Flo - Szilveszter

Flo

Szilveszter

Odakint az éjben hangos zene szól
Mindenki nevet, jól érzi magát, talán túl jól.
Én szobámban ülök, üvölt a zene
Kavargó gondolataim elvesznek benne.

Odakint tüzijátékot néznek az emberek,
És én most nem lehetek veletek.
Én otthon ülve, ablakomból nézem,
S hogy mi ebbe oly jó nem értem,

Most valahol te is a mulatónéppel vagy,
Tudom szivesen hallottad volna tőlem hogy maradj.
S most karjaid nem ölelnek át,
Egyedül bámulom a sötét éjszakát.

Az óra éjfélt üt, üresnek érzem a létet,
Minden percben kereslek téged.
S tudom nem a te hibád hogy nem vagy velem,
De ez most annyira fáj nekem.

Bámulom a boldog tömeget,
Én nem örülhetek veled,
Könnyeim arcomon folynak,
Nincs kedvem hozzá hogy daloljak.

S éjfél elmúltával,
Magamra maradok az éj dalával,
Boldog új évet kedvesem...
Suttogom magamnak csendesen.