Lelkes Miklós - Téli körök

Lelkes Miklós

Téli körök

A cinke vissza-visszajön:
tél van és kap diót.
Cserébe mit ad? Színeket,
egy kis vidámítót,

kéket, sárgát, s máris röpül,
picike szíve fél...
Tört dióbél s színvillanás, -
alig több semminél.

A tél s az élet körei
gurulnak. S múlton át
volt-jelen: sötét szárnycsapat
röpít szélkarikát.

Kis kör nagy körben megbújik.
Hó harsányan ragyog,
de fekete s fehér körök
végül hallgatagok.

A cinke jön, - míg visszajön.
Tört dió várja, de
könnyen gurul, s úgy elgurul
csöppnyi szín-élete!

Száll a fekete szárnycsapat,
száll egy jelkép-világ:
a képtelen, s oly éhesen
a téli léten át!

Kis kör nagy körből kigurul.
A megjátszott öröm
perdül át illem-réseken,
közöny térközökön.

A táj bámul, semmit sem ért.
Hó harsányan ragyog.
Ó, tört dió, tört cinkeszó,
s ti, tél hozta napok!

Vers is körré lesz, elgurul.
Fényt suhogtat a szél.
Szín varázsol: a sárga, kék,
fekete és fehér.

Intés, s már minden színtelen:
kék, sárga elmaradt,
s ha vár is még, hiába vár
tört dió-pillanat.