2018. december 13., csütörtök

dr. Szeicz János - Hiányzol; - Karácsonyi sóhaj


dr. Szeicz János
Hiányzol


Hiányzol,
már párnám sem őrzi illatod,
kívánlak,
a lelkedet, az örökkévalót,
a testetlent,
az élet határán megnyílót,
a végtelent,
a lelkem fájón hiányzó felét,
kívánom
tudva, az már a léten túli lét.
*
Karácsonyi sóhaj


A boldog szavakat jó ideje gyűjtöm
egy kedves karácsonyi dalhoz,
de a síró gyerek mindig eszembe jut,
kit a boltból anyja kihúzott,
neki kenyérhez ajándék nem jutott.

Hozsannás ünnepi dalt kellene írni,
arról, hogy megszületett Jézus,
és a fenyőfák tövében ünnepelni!
Bár olyan kevés ember érti,
mikor Krisztus lesz, miért kell meghalni.

Szeretünk összebújni ezen az estén,
hogy álarcok nélkül szeressünk,
hogy együtt a közös dalt dúdoljuk végre,
és hittel nézünk fel az égre,
az élet vad karénekét feledve.

Dalolnék én is, de torkomra forr a szó,
hiszen a háborúkból élő
fegyvergyárosok tegnap még bombát dobtak,
embereket pénzért gyilkoltak,
és ezek majd mindent folytatnak holnap.

Csak egy bűvös éjszakán szabad a lelkünk,
börtönéből ilyenkor kitör,
és bizakodunk áhítatos csöndben,
habár tudjuk, hiába minden,
nem a sorsunkat váltotta meg Isten.
**

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése