Fridli Zoltán
Magányos karácsony
Fehér, könnyű varázslat hull az égből,
Mindenki lázban ég a közelgő ünneptől.
Csak magam vagyok kissé láztalan,
Gyakran gondolok arra, ki társtalan.
Ki a szent ünnepet egyedül tölti,
Fával-ha jut-, magányosan ünnepli.
Hallom öreg gondolatai léptét a friss havon,
Szívének halk sikolyát, mi siklik szélszánon.
Még pár éjszaka és itt van karácsony,
Nem fér el lelkem, az ég túl alacsony!
Míg nekem van s jut, másnak semmi és senki,
Ha csak egy jó szót, egy tál ételt adna mindenki..
Hisz az idő múlik, mi is megöregszünk,
Az is megeshet, hogy egyedül leszünk,
S sóhajunk száll a fagyos széllel,
Beszélgetünk majd lehullott falevéllel.
Fázunk, csendben sírunk, de nem vádolunk,
Mert az angyalok, nem feledkeznek meg rólunk.
Mindenki lázban ég a közelgő ünneptől.
Csak magam vagyok kissé láztalan,
Gyakran gondolok arra, ki társtalan.
Ki a szent ünnepet egyedül tölti,
Fával-ha jut-, magányosan ünnepli.
Hallom öreg gondolatai léptét a friss havon,
Szívének halk sikolyát, mi siklik szélszánon.
Még pár éjszaka és itt van karácsony,
Nem fér el lelkem, az ég túl alacsony!
Míg nekem van s jut, másnak semmi és senki,
Ha csak egy jó szót, egy tál ételt adna mindenki..
Hisz az idő múlik, mi is megöregszünk,
Az is megeshet, hogy egyedül leszünk,
S sóhajunk száll a fagyos széllel,
Beszélgetünk majd lehullott falevéllel.
Fázunk, csendben sírunk, de nem vádolunk,
Mert az angyalok, nem feledkeznek meg rólunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése