Szeles Csabáné
Mindennapok tükrében
(Egy kisfiú története)
Kopott, feslett ruhája, patyolattisztára mosva,
szegénységben nevelkedtek, mindenki tudta.
Álmodozott gazdagságról, lakomáról egyszer,
látta, hogyan sanyargatja szolgait minden reggel.
Fájdalmasat dobbant szíve, mivé lesz az ember,
fényűzés és csillogás, a léleknek vegyszer.
Szelíd és mosolygós, kit nem szolgál az érdek,
maradok ki voltam eddig, tiszteletben élve.
A terített asztalon, gőzölög az ebéd,
hálát rebegve, imára kulcsolja kezét.
Szegényen, szeretetben csordogáló percek,
szemei kékjében, nyugalmi tenger.
Tiszta tekintete, pirospozsgás arca,
melegséget áraszt, ártatlan mosolya.
Kopott kabátját büszkén ölti magára,
induláskor édesanyja csókot lehel homlokára.
Tárt karokkal várja, mikor beköszönt az este,
Gondoskodó szeretetben, megnyugszik a lelke.
Kopott, feslett ruhája, patyolattisztára mosva,
szegénységben nevelkedtek, mindenki tudta.
Álmodozott gazdagságról, lakomáról egyszer,
látta, hogyan sanyargatja szolgait minden reggel.
Fájdalmasat dobbant szíve, mivé lesz az ember,
fényűzés és csillogás, a léleknek vegyszer.
Szelíd és mosolygós, kit nem szolgál az érdek,
maradok ki voltam eddig, tiszteletben élve.
A terített asztalon, gőzölög az ebéd,
hálát rebegve, imára kulcsolja kezét.
Szegényen, szeretetben csordogáló percek,
szemei kékjében, nyugalmi tenger.
Tiszta tekintete, pirospozsgás arca,
melegséget áraszt, ártatlan mosolya.
Kopott kabátját büszkén ölti magára,
induláskor édesanyja csókot lehel homlokára.
Tárt karokkal várja, mikor beköszönt az este,
Gondoskodó szeretetben, megnyugszik a lelke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése