Albert Ferenc - Szent István király

Albert Ferenc /Gufi/

Szent István király
997-1038

Kilencszázhetvenötben pogányként született,
Atyja Géza adá néki a pogány Vajk nevet.
Tíz éves múlt mikor keresztvíz alá tevék,
Első vértanúról Szent Istvánról kapván a nevét.

Kilencszázkilencvenötben elveszi Gizellát,
Egy bajor hercegnőt, Henriknek leányát.
Kivel jövének vitézek, lovagok, na meg hittérítők,
Afféle mesteremberek valamint kereskedők.

Géza halálos ágyán imígyen rendelé,
Elsőszülött fiú jogán a hatalom Istváné.
Koppány, mint a nemzettség legidősebb tagja,
Ily jogon a hatalmat magának akarja.

Már Veszprém várát ostromolja Koppány,
Mikor Esztergomból hadával elindul István.
De még előtte a fejedelmet lovaggá ütik,
A csatába német és bajor lovasok kísérik.

Így utána később mindenki úgy ítélte,
A magyart, a német és a bajor sereg verte.
Hős Koppány vezér az ütközetbe elesik,
Testét felnégyelik és négy várkapura szegzik.

Ezerben a pápa második Szilveszter,
Koronát küld Istvánnak egyházi kísérettel.
Asztrik püspök még ez évben meg is koronázza,
Lészen Ő Magyarországnak az első királya.

Ezerháromban leveri az erdélyi Gyulát,
Ezernyolcban Ajtonyt, a Temesvidék urát.
A monarchia államszerkezetét mostantól építi,
Fejedelmi tanács helyébe a királyi tanácsot ülteti.

Eme tanács tagjai, a törzs és nemzetségfők,
A főméltóságok kik király által kinevezendők.
Létrehozza ezután a megyék szervezetét,
Melyek ellátják a király székhelyét.

Másrészről védik a megyéket, várakat,
Közben alakítja, szervezi az egyházat.
Püspökségeket, esztergomi érsekséget,
Fizető eszköznek dénárt készíttet.

Két törvényt kiad miben szabályoztat,
Tulajdont, adót, vérdíjat, hogy ki bíráskodhat,
A végrendelkezést, hit védelmét, templom építését,
Szabad emberek és szolgák megkülönbözését.

Fiához, Imréhez könyvet ír intelmeivel,
Hogyan foglalkozzék majd az ország ügyeivel.
Számlálhatatlan még a teendők sora,
Közben a besenyők betörését is elhárította.

Létrehozá a velencei-magyar szövetséget,
Bizánccal is megköté végre az egyezséget.
Tizennyolcban részt vesz a bolgár cár megdöntésében,
Ezerharmincban Konrád császár visszaverésében.

Konrád seregét űzvén, elfoglalá Bécset.
Majd ezután megerősíti a határvidéket,
Székesfehérvárott fényes templomot építtet,
Melyet a Boldogságos szűz tiszteletére szenteltet.

Ezerharmincegyben nagy tragédia történé,
Vadászaton Imre herceget vaddisznó megölé,
Gyászolá az ország meghalt örökösét,
Nincs ki továbbvigye István örökségét.

Vazul fellázad egy év el nem is telik,
A merénylet nem sikerül a lázadást leverik,
Vazul tettének súlyosan megfizeti árát,
Elvevék mindkét szemének világát.

Fiait száműzik, Leventét, Endrét, Bélát,
Többé nem láthatják ők a magyar hazát.
Örökösének leánytestvére fiát jelölé,
Így halála után a trón, Orseoló Péteré.

Ezerharmincnyolc augusztus haván,
Tizenötödikén Nagyboldogasszony napján,
Meggyónt, megáldozott keresztyén hitében,
A halált várván számvetéssel fejében.

A keresztyén állam alapjait letevé,
Az egyház rendszerét végre kiépíté.
Midőn a hajnal pírja felkúszott az égre,
Örök sötétség borult fátyolos szemére.

Lelke megtisztulva az Úr színe elé szálla,
Az egész ország népe hatalmas gyászban,
Testét balzsamozzák, tevék fehér márvány koporsóba,
Helyezék a fehérvári templom mellett, örök nyugalomba.