Mirian - Azt a szót ...

Mirian

Azt a szót ...

kezembe temetem arcom
így tán eggyé olvad
az a sok-sok kerge-gondolat
mely nem hagyta el egykor
szorosra zárt ajkamat.
konokul itt ragadt mind
s ha a hajnal nem hint
olykor kis vörös fényt reám
a szürkeségben nem hallani
a csöppnyi hangú dobbanást…
lám a kín
ha egyedül marad
mily hangtalan tőr
- nincs segítség -
s a csendfonál köt
rá gyengéd szálakat
hisz ébren a szív
ne kergessen álmokat
pihenni kéne már
feledni a múltat
a múltba veszett vágyakat.
a holnap új időt vetít
s közel hozza arcodat
- boldog remény -
hitem erőre kap általad
mint zöld tükörfény
oly tiszta szép szemedben
az érkező
és én
mint léggömb eresztem
bánatom az ég felé
hogy illatodba bújva
végre kimondjam újra
azt a szót…