Zsiga Lajos - Nyári eső

Zsiga Lajos

nyári eső

szökött fegyencként
ki az álom rabja volt
tántorgó értelemmel
a kerti székre lerogyok

mint tolvaj
ki lopni kész
szemeimmel fürkészem
a kert zöld gyepét, hogy
el ne essek ha
magamból kilépnék
szétszórja az eső

csillogó gyöngyszemeit
felfűzve csüngnek
fűszálak karcsú testén
miközben
a lemezdobozon
vad ritmus zenél

nyári eső, mint vándor
hol itt van
hol sokáig nem jő
sokszor őrjöngve táncol
nem úgy, mint most,
hogy szemembe
könnyet varázsol


kisgyermekként
padlásra menekültem
a jó meleg szalma közé
s ott hallgattam

ugyanezt a zenét
ő nem változott
csak én