Fazekas Valéria - Aranyló Hold

Fazekas Valéria /Fava/

Aranyló Hold

Akár újszülött
tornyosuló fenyők ringó karjában,
hatalmas aranyló hold pihen
a barna alkonyatban.

Mígnem e csillogó égitest
földanya kebeléről elválva,
fölröppen az éjszakai égen át
széles ívű pályájára.

Tengernyi pislákoló csillag vonul
a homály fátyolába,
e hatalmas ragyogó gömbnek
vakító árnyékába.

Különösen azok, melyek fényköre
közelében keringtek,
tán szégyenükben hunyták le
hunyorgó, reszkető szemüket.

Nyírfák zizegő lombjai
fel-fel villannak,
ahogy a szél életre
kelti az ágakat.

Előzékeny holdsugarak
vonják az ösvényt fénybe,
ha indulnék tán-
s kevés lenne belső énem fénye.

Szikrát vetnek az utat
szegélyző öreg tölgyekre,
girbe-gurba árnyékot
mitől félnék elűzve.