Siktár Éva
Gyöngyszem az élet...
Gyöngyszem az élet,
gyúlnak a fények
higgyél és karon ragad,
poros lett kissé, életed mit ér?
Érezd jól újra magad!
Azért vagy ember, lehajtott fejjel
ne éld a szép életed,
szép percek várnak, örülj a mának,
nincs még itt a végzeted!
Fűzd fel a gyöngyöt, dobd el a rögöt,
mely szívedre települt,
fénylik majd újra, feljutsz a csúcsra
bánatod elmenekül!
Oly` szép az élet, virágzó fények,
figyelj, most Neked ragyog,
törekvő emlék, tiéd volt nemrég,
visszatér hozzád, hagyod!
Ne csüggedj ember, lehajtott fejjel,
éltet a Nap sugara,
gyöngy szemed fénylik, most Tőled kérik,
ne maradj hát magadra!
Gyöngyszem az élet, gyúlnak a fények,
mosolyogj mert szereted,
felfűzted szépen, lelked a fényben
éljed a kis életed!
higgyél és karon ragad,
poros lett kissé, életed mit ér?
Érezd jól újra magad!
Azért vagy ember, lehajtott fejjel
ne éld a szép életed,
szép percek várnak, örülj a mának,
nincs még itt a végzeted!
Fűzd fel a gyöngyöt, dobd el a rögöt,
mely szívedre települt,
fénylik majd újra, feljutsz a csúcsra
bánatod elmenekül!
Oly` szép az élet, virágzó fények,
figyelj, most Neked ragyog,
törekvő emlék, tiéd volt nemrég,
visszatér hozzád, hagyod!
Ne csüggedj ember, lehajtott fejjel,
éltet a Nap sugara,
gyöngy szemed fénylik, most Tőled kérik,
ne maradj hát magadra!
Gyöngyszem az élet, gyúlnak a fények,
mosolyogj mert szereted,
felfűzted szépen, lelked a fényben
éljed a kis életed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése