2013. augusztus 31., szombat

Kópis Eta - Fázol



Kópis Eta

Fázol

Fázol, pedig egyik feled
még napfényes, derűs nyár,
de másik feleddel lelked
hulló falevelek szőnyegébe,
deresedő őszbe borult már.
Iramlik, elillan ez a rövid élet.
De új tavasz fakad, a mag újra éled.
Ha el is enyészik földi porhüvelyed,
sosem temetik el vele a lelkedet.
Ez az, amiért ne mondj le
semmiről, egyetlen percre, soha.
Az ősz nem bűnös.

Hozzád nem mostoha.
Újra éled és újra kél a világ.
Új tavasz hinti rád milljó csillagát.
Ez itt a sors. Nincs vég semmiben.
Ha új láng kél - elégel tüzében.
Kor, idő nem ronthat szerelmet,
hiába, köszönt rád ,,Rémségnek" hitt teled.
A szíved fiatal marad, örökké fiatal.
Az ősz deres, a tél hideg, a tavasz üde,
a nyár perzselő, vad diadal.
Jókedvet és ifjúságot hazudni kár,
de bölcsen teszed, ha elvégzed,
ami rád lett szabva már.
S úgy véled, neked az élettől jár.
Várj a télben új meg új tavaszra!
Szíved megfagy, de lelhet új vigaszra.
Felengedsz a nyári nap hevében,
fürödhetsz a szerelem mélysötét vizében.
Csak fel ne add! Mindig higgy és remélj!
Közeledben oson új és új szenvedély.

1 megjegyzés: