Szilágyi Ferenc
/Hubart/
Biztató
Biztató
Ne hidd, hogy álmunk véget ért,
ne hidd, hogy bármi elmaradt…
Ne ejts könnyet a meg nem élt
remegve vágyott percekért,
visszatér még a pillanat!
Oly gyorsan repül az idő,
fényszárnyán illant el a nyár,
de a fű egyszer újra nő,
tavaszra leng a libbenő
langyos szél, s zöldül a határ.
Szép nyarunk tüze újra gyúl,
hamvából éled majd a láng,
ha fönt a mennyei azúr
trónjáról mosolyt hint az Úr,
ki mindig gondot visel ránk.
Érik a búza, lesz kenyér,
dús nektárt ont majd a gerezd.
Hozzám bújva a szél sem ér,
tenyérhez simul a tenyér,
s két karom többé nem ereszt.
ne hidd, hogy bármi elmaradt…
Ne ejts könnyet a meg nem élt
remegve vágyott percekért,
visszatér még a pillanat!
Oly gyorsan repül az idő,
fényszárnyán illant el a nyár,
de a fű egyszer újra nő,
tavaszra leng a libbenő
langyos szél, s zöldül a határ.
Szép nyarunk tüze újra gyúl,
hamvából éled majd a láng,
ha fönt a mennyei azúr
trónjáról mosolyt hint az Úr,
ki mindig gondot visel ránk.
Érik a búza, lesz kenyér,
dús nektárt ont majd a gerezd.
Hozzám bújva a szél sem ér,
tenyérhez simul a tenyér,
s két karom többé nem ereszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése