2013. augusztus 23., péntek

.kaktusz - Szívvel látni



.kaktusz


Tudod arra gondoltam,
hogy az ember nehezen képes
másképp látni a dolgokat,
mint keresztül
a saját szempontjai szemüvegén,
azért aztán sok minden van,
amit meglátni érdemes volna,
de amit megtapasztalni nem fog soha...
a régen várt eső, ha végre megérkezik,
a mező fellélegezve kivirul,
a termés új esélyt kap a bőségre,
a portól súlyos levegő megtisztul,
és még mennyi mindent ment meg
a kiszáradás szörnyű halálától,
és az ember képes azt mondani,
hogy rosszkor érkezett,
mert ő úton volt éppen,
elázott az új ruhája,
és még egy autó is
besározta...
persze a dolgokat jól
kívülről látni csak,
hogy akit valaha szerettek,
az a szeretetre méltó marad akkor is,
ha ő már mást szeret,
ha a sorsa másfelé vitte,
és akit sokszor tépázott a vihar,
az átkozza az egész világot, pedig őt
csak egy jelentéktelen pontja bántotta,
és aki egyszer a szerelemben csalódott,
könnyen lesz ellensége az egésznek...
rendületlenül kevesen vallják
hogy a várt eső mindig jókor érkezik,
hogy akit szeretett, az rendes ember,
mégha akkor is, ha ő már mást szeret,
és a világ akkor is gyönyörű,
ha maga mást is tapasztalt belőle...
így látni nem lehet egyszerű,
ahhoz kívülállónak kellene lenni:
azt a szemüveget nem könnyű levenni,
ahhoz az egészet kellene jobban szeretni,
ahhoz a szívvel kellene látni.

2013. aug. 15.

1 megjegyzés:

  1. "Ajándék volt minden perc...
    -kísérje útján áldás, szeretet..."

    VálaszTörlés