Hatházi Áron - Platános tereken

Hatházi Áron

platános tereken

itt állok a platános
hűs tereken látod
de nem mondhatom el
neked csontjaim verseit
ahogyan a húsba írnak
és napról napra
meggörbesztenek

megpihen rajtam
a nap félfehér fénye
fogaim közé
málnamagok szorulnak
emléked apró kövecsek
itt állok a platános
bús tereken
fél vállammal
tartom az eget
rád ne rogyjon egészen
szabad karomra
gyűjtöm madaraid
pedig nem kérted sosem

itt állok a platános
dús tereken
fénycsíkok mellkasomon
szentséges börtön
egy egész katedrális
belémszorulva

elvesztettem legendás
szűkszavúságom
félek, hogy vége lesz
a versnek
még el akarom mondani
hogy itt a téren gerle búg
ajkam aszott föld
nyelvem sósivatag

itt állok a platános
rút tereken
idegen nyári varjak
rácsosra varrják az eget
se hang
se lélek
csak csönd ural