Novák László
Eltévedtem
Eltévedtem,
mellkasom szaggatottan zihál,
kezemben ürességet szitál,
érez a zaklatott félhomály.
Eltévedtem,
s amíg földhöz láncol kételyem,
csontjaimba karcol félelem,
szürkéiben terül szét a táj.
Eltévedtem,
hangulat szétfoszlott ködében,
üresen kopogó léptemben,
mélységben a szenvedélyem, s fáj.
Eltévedtem,
térdre rogyaszt égő fájdalom,
perzselt kíméletlen szánalom,
s sötétség bilincseibe zár.
Eltévedtem,
s feledten magamban remegek,
önsajnálatomban csendelek,
míg éled s lelkem új napba tár.
mellkasom szaggatottan zihál,
kezemben ürességet szitál,
érez a zaklatott félhomály.
Eltévedtem,
s amíg földhöz láncol kételyem,
csontjaimba karcol félelem,
szürkéiben terül szét a táj.
Eltévedtem,
hangulat szétfoszlott ködében,
üresen kopogó léptemben,
mélységben a szenvedélyem, s fáj.
Eltévedtem,
térdre rogyaszt égő fájdalom,
perzselt kíméletlen szánalom,
s sötétség bilincseibe zár.
Eltévedtem,
s feledten magamban remegek,
önsajnálatomban csendelek,
míg éled s lelkem új napba tár.
http://www.youtube.com/watch?v=JzRufwLQIP0
VálaszTörlés