2013. augusztus 31., szombat

.kaktusz - Az idő múlik



.kaktusz


Tudod arra gondoltam,
nagy galibát képes okozni az,
hogy az idő múlik,
s vele a test öregszik,
de a lélek megmarad
örökifjú pompájában...
az élet játéka, hogy időnként
a ragyogó fiatal észreveszi
az ellentmondást,
ámulva figyeli
a különleges csodát,
a gyönyörű,
sokszor fájdalmas lelket
megszereti rajongva,
mintha a sivatagban rózsát találna...
s kinek a lelkét megszerették,
azt elvakítja az a szeretet,
elfelejti, hogy felette az idő elszállt,
s mint ifjú szerelmes,
megszereti a másikat
testestől lelkestől,
dehogyis gondolná,
hogy a szeretet csupán a lelkének,
nem a meggyötört testének szól:
könnyen félreérthető rajongás az,
nem igazi szerelem...
aki a másik szemében
azt a csodálatot meglátja,
egy időre szárnyalni kezd,
s nagyot zuhan,
ha egyszer
csalódást lát abban a szemben,
hiába,
hogy a lélek
a lélekkel találkozott,
ha egyszer a test igent
a fiatalnak mond.

2013. aug. 20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése