Helen Bereg - zenére kél

Helen Bereg

zenére kél

elképzelem, szeretsz s én szeretlek
csókunk édes gúzsban
összeölelkező pára lesz
semmivé válik, nem marad
csak a gyomrot szorító vágy
ölelj s én öleljelek egy éjen át

zene csendül bennem,
elringat, te hallod, én érzem
simogatásod lassan kél útra
mintha csak eltévedt volna
majd lefelé vándorol pihéket
éppen csak megborzolva

elhalkul bennem a zene
szívem döbörög, dob pereg
érzem több kell, mint az érintésed
akarom hozzám simulj
nyelved játsszon ott,
hol előbb kezed simított

kérlek ölelj s én ölellek
kezembe szorítom fejed
ajkamra forr a néma kérés
enyhítsd, mit a vágy égetett belém

karodban elhalkul a zene
édes pihegés lesz helyette
beléd fúrom fejem
s te hajammal játszol szerelmesen