2013. augusztus 19., hétfő

.kaktusz - ünneplésre méltón



.kaktusz

Az ünnep az szép, az ünnep az jó,
de sokszor még az is megosztó,
van, kit a jóra, szépre,
ünneplésre méltóra emlékeztet az,
ami a másik oldalon másnak
szomorúság csak,
vagy épp hitetlenként
semmit sem jelent...
de van úgy, hogy az ünnepelt
mindenki által áldott,
közös ügy az ő léte:
a hívő imádkozik érte,
és titokban talán
a hitetlen is elmond egy-egy fohászt:
hogy a minden napi kenyerünket,
a kettőjük közös gyermekét
adja meg nekünk a Föld és az Ég...
mert míg a magból lesz kalász,
és a kalászból készült
szent kenyér kerül az asztalra,
(szent, mert a csoda megtörtént vele,
életre kelt a mag)
van miért ünnepelni addig,
az új kenyeret áldani, érte hálát rebegni
a hívőnek az ő Istenéhez,
(akit más a természetnek nevez)
a fenthez és a lenthez...
ilyenkor jogos mindenki öröme,
ilyenkor ünnepi díszbe öltöztetve
áldják meg az életet,
az új búzából készült ropogós új kenyeret.

2013. aug. 19.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése