György Viktória Klára
Ami nincs, miért kell,
hogy fájjon?
Egy pillanat,
egy megfoghatatlan
érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mondd, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mondd, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen,
hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény, lépcső, magas hegyek,
Egy ösvény, lépcső, magas hegyek,
mondd csak még mit
rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról,
Képek a múltból, érzések a múltról,
mondd ugye ez nemcsak
képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet,
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet,
őrzöm a titkot, a mi
időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
ne félj én nem
bántlak,
csak álmaidban
élhetek.
Rohannék, de nem merek,
Rohannék, de nem merek,
üzennék, de nem
lehet,
lelkem egy része az
emléked,
szívemet bezárva
titokként őrzöm meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke,
Vízesés, barlang múltunknak rejteke,
varázslatos tájak, s
nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Vonz a semmi, az
ismeretlen,
csak űrt érzek a
szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája,
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája,
mondd ideér -e hozzám
valahára.
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.
Lelkednek fájdalmát járja át a szeretet,
Könnyeim gyöngyei kísérjék léptedet.
http://www.youtube.com/watch?v=vF7IAudYZyM&feature=share&list=PLA3EC91BED341F71D
VálaszTörlés