Tóth Edit Magdolna - Fények

Tóth Edit Magdolna

Fények

Ezrednyi fények, átölelők,
Vizeimben megfürdőzők,
Bennem keltve, fellángolók,
Kacagóan megvillanók

Fényem lett, ezerszer ezer,
Nyitott lelkem, beléd teszem!
Érezd fényem, érzem fényedet,
Lelkem lelkeddel, fénylőn ölelkezett.

(Ó, érzem én, rám irányult piros színed,
Nézem, lámpást görcsösen tartó kezed,
Meghasadó szívvel, gondoktól lesújtva,
Rossz fényt vetel, fényes ártatlanokra.

Tompa homályban feszül a lelked,
Szenvedsz, mint Krisztus a kereszten,
Sem Glória, sem kék madár fénytolla,
Érted a világ fénye, nem áll sorba.)

Én a fényemért megharcoltam,
Hárfám hangját fényekbe daloltam,
Mérnöki pontosságú, hűvös énem,
Az álmok, lágy nőjével felcseréltem.

Lelkemért konokul harcot vívó,
Fénytelen térben, veszni nem hagyó,
Szerető gondolatok fényözönében,
Magam is gyöngyházfényűvé értem.