Berze Tünde
Szálló gondolat
A kitágult égbolt
horizontján
lassan szálló madarak...
olyanok mint a gondolat.
Könnyedén szállnak végtelen felé,
s nem állja útjukat
sem hegy, sem víz, sem messzeség.
Irányát adja háborgó lélek,
s nyugtalanul lüktető szív,
de határt nem szabhat neki,
sem érv, sem akarat,
csak száll, száll,
birtokolni a sejtelmeket.
Lázad és zabolátlan csikókat ereget
szerte-szét a titkok mezején.
Tudni vágyik mindent,
nem baj, ha fáj,
nem baj, ha egyedül jár,
de néha mégis felnevet,
mikor megtalálja magát
ott, mélyen a szemedben...
lassan szálló madarak...
olyanok mint a gondolat.
Könnyedén szállnak végtelen felé,
s nem állja útjukat
sem hegy, sem víz, sem messzeség.
Irányát adja háborgó lélek,
s nyugtalanul lüktető szív,
de határt nem szabhat neki,
sem érv, sem akarat,
csak száll, száll,
birtokolni a sejtelmeket.
Lázad és zabolátlan csikókat ereget
szerte-szét a titkok mezején.
Tudni vágyik mindent,
nem baj, ha fáj,
nem baj, ha egyedül jár,
de néha mégis felnevet,
mikor megtalálja magát
ott, mélyen a szemedben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése