2014. március 14., péntek

Primerose - Lelkemben ...



Primerose

Lelkemben …

magányomban, míg itt vártalak
csendben átkarolt a nap
sugarával simogatva
a tavasz ízét visszaadta
előhúztam emlékeim
s lám, itt ültünk ketten, megint
szemeimmel láttam újra
aj! de...  hogy voltunk mi összebújva!
csendes zápor mosta vállunk
alkonyatban- holdra vártunk
sirattuk a harmatot
mit reggel a nap felkapott
néha pedig úsztunk éppen
a boldogság kék vizében
nem törte meg soha semmi
hogy nekünk, mily jó egybe lenni
hiába ha nem is látlak e-napon
nyelved szőtte szavaid,
nem hallhatom
megértettem akkor ott
mindig itt bent hordozok
egy apró kis darabot
mi szívedből nekem jutott
velem marad, itt bent hordom
lelkemben, a legszebb polcon

1 megjegyzés: