2014. március 14., péntek

Vadrózsa - Karodban




Vadrózsa

Karodban

Karodban elpihen

 nyugtalan lelkem,
óvó bástyaként véd
a rideg szőtte világtól.


A vágy susogó hangja lebben,
rohan feléd
sötét szemű éjszakából.


Kérő szempárom tükrében
érzéseim csokrát látod.
A vonzalom csillogó fénye,
villanó boldogságként
járt ott.


Sóhajod lágyan cirógat
belopódzik az éj ajtaján.
Finoman megrezzenti
álmoktól fénylő,
nyújtózó pillám.


Karodban megnyugszom kedvesem,
féltőn átölel,
örömkönnyekkel gyöngyözöm,
melyet előcsalt a szerelem.

1 megjegyzés: