Tokaji Márton - Emlékbe zárt idő

Tokaji Márton

Emlékbe zárt idő

Megpróbáltatások színpada az élet,
a szárnyaló idő könyörtelen véled.
Hajladozó fák közt elhagyott lábnyomok,
kavicsos utakon suhanó hajnalok.
A bárány fellegek messzire repültek,
merengés tavában emlékek szépültek.
A föld vén tengelye veled együtt forog,
árnyékok és fények töltik be a napod.
A megőszült idő is nyugalmat keres,
a jövő számodra már csak ideiglenes.
Bölcsőtől a sírig az utadat járod,
a színes álmokat sehol nem találod.
Képzelet vásznára festett dolgos élet,
emberi tisztesség ez jutott tenéked.
Szeretet és jóság csillog a szemedben,
az ezerarcú világ sírdogál a csendben.
A sokszínű őszben értelmes az élet,
gyermeked-unokád szeret, tisztel téged.
A múlandó idő bezárt magányába,
az átélt emlékek kor múzeumába.
Pihenj meg e csendben,keress menedéket,
életed, éveid sok szépet regélnek.
Az elszórt könnyek nyomán sok-sok jóság terem,
kezed a kezemben pihenjen csendesen.