P. Pálffy Julianna
Szívem mélyén a
csöndet …
Ujjaival int,
mint gyermeknek megálljt
a hangos szóra,
s én csöndet parancsolok -
magamnak.
Hű társa magányos rabnak,
ha kalitkába zárt szárnyakon
nem repül az idő,
fogoly-romantikában végtelen
bilincsbe feszül a jövő.
Fényt fürkészve
néha zizzen a remény,
kornyadt árnyak át-átszelik,
de kaleidoszkóp tükrébe zárva,
ezernyi szilánkra törik.
Játszik csalón,
lágy dallamok kottájára
tőrrel vésett hittel,
éjszakák féktelen álmaiba báván,
érzéki hajnalpírt mixel.
Nincs már szó,
múlt lidércei őrzik hallgatagon
a feledésre ítélt titkokat,
szívem mélyén a csöndet én,
én ígérem most, magamnak.
mint gyermeknek megálljt
a hangos szóra,
s én csöndet parancsolok -
magamnak.
Hű társa magányos rabnak,
ha kalitkába zárt szárnyakon
nem repül az idő,
fogoly-romantikában végtelen
bilincsbe feszül a jövő.
Fényt fürkészve
néha zizzen a remény,
kornyadt árnyak át-átszelik,
de kaleidoszkóp tükrébe zárva,
ezernyi szilánkra törik.
Játszik csalón,
lágy dallamok kottájára
tőrrel vésett hittel,
éjszakák féktelen álmaiba báván,
érzéki hajnalpírt mixel.
Nincs már szó,
múlt lidércei őrzik hallgatagon
a feledésre ítélt titkokat,
szívem mélyén a csöndet én,
én ígérem most, magamnak.
http://m.youtube.com/watch?v=kNt9hErNR78
VálaszTörlés