Hanyecz István
Aranyeső
Tavaszi szélben
lengedező, aranyeső
Virágba borult itt a
sok kopár vessző
Csillogó szikrázó
cseppek, hideg eső
Megrázza magát bokor
éledő őserő
Tavaszváró nyitnikék
hangja csivitelő
Embernek sáppadságát
napfénye elűzé
Melegét halandó,
sütkérezőn habzsolá
Itt vagy újhodás
várva-várt erdő-mező
Eközben időm futá,
telik el emberöltő
Fákat mit keresek
felfalta ember, önző
Uralkodók itt-ott,
mint törvényt védők
Vén természet szavát
meg ne halld élő
Gyarlón vágyat s
kegyetlen mást túlélő
Hangosan üvölts
semmibe, biztos jövő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése