N. Horváth Péter
Hetedik mese
Félig írt meseként estem ki kezedből,
lényegem elsikkadt toll és tinta között,
betűim fölhasadt gerincén kiszökött,
s a földről csak üres papírként veszed föl.
Egyszer volt,hol nem volt,volt egy rövid esténk.
Mosolyból fűztél hajamba virágot.
Közös titkainkra gyertyaláng vigyázott,
mintha még sokáig cinkosok lehetnénk.
Ismételhetetlen találkozás marad:
Életem utolsó veled szőtt meséje.
Emlékeim között így nyúlok feléje,
s tudom,ritka mívű,csodálatos darab.
lényegem elsikkadt toll és tinta között,
betűim fölhasadt gerincén kiszökött,
s a földről csak üres papírként veszed föl.
Egyszer volt,hol nem volt,volt egy rövid esténk.
Mosolyból fűztél hajamba virágot.
Közös titkainkra gyertyaláng vigyázott,
mintha még sokáig cinkosok lehetnénk.
Ismételhetetlen találkozás marad:
Életem utolsó veled szőtt meséje.
Emlékeim között így nyúlok feléje,
s tudom,ritka mívű,csodálatos darab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése