Lelkes Miklós - Húsvét, az ünnep ...; - Feltámadás

Lelkes Miklós

Húsvét, az ünnep...

Húsvét, díszes tojás, te ünnep-emlék!
Rajtad piros, kék, szeles zöld szalad,
s nyúlszemek csodálják a víztükörnél:
felhőt siettet fehér pillanat.

Legalábbis sok húsvétom ilyen volt
alattad, álom, gyermekkori ég,
Idő, melyben táguló szív tanulta,
s tanította a Szép szeretetét.

Feltámadás? Szeretet? Öröm? Szépség?
Választ te adj, helyettem. Hallgatok.
Választ te adj, - de becsületes választ,
mely összeköt szívet, s gondolatot...

Húsvét, hímes tojás, törékeny ünnep,
Idő, végül vágy-maradt Messzeség, -
de elszakadt a szív a becsülettől,
s mily könnycseppesek lettek a mesék!

*

Feltámadás

Sokan vágynak szépség-hit ékszerekre,
melyeken Remény címere ragyog.
Ám jeleket küld lenézőn az égbolt:
az istenek sem halhatatlanok.

Feltámadás? A Húsvét csendje mélyén
érzem: mindig csalódik, aki vár -
Jóra. Istene börtön-sziklasírban
halott rabszolga, - bármily Nagy Király!

Feltámadás? Könnycseppek hullnak csengők
kelyhéből, de a sziklasír marad.
Harangok! Egyszer hangotok megáldja
isten-emberszív, - tényleg szent, s szabad?

Feltámadás? Öröm? A Húsvét táján
hány szív maradt hű hozzád, Becsület?
S hány szeretett volna?! Olykor a kényszer
kínzó Keresztnél is kegyetlenebb...

Feltámadás? Öröm? Hiába Húsvét.
A sziklasírban ott maradt halott.
Szépség-hit ékes egykori ígéret...
Csillagtalan ég, - hol a Csillagod?