Fazekas Miklós - Magnóliatavasz; - A Reményhez; - Tavaszi gondolat

Fazekas Miklós

Magnóliatavasz

Újra éled az élet
egy búcsúzó, hosszú tél után,
s szerelmek gyúlnak,

szerelmek múlnak el
percenként egymás után...
*

A Reményhez

Madarak jönnek,

Szemeikben könnyek,

Szívükben a kétség –

Halálos az éhség.

A világ hó alatt,

Sehol egy falat

Élelem, s kérdi a félelem;

Mondd, megérjük a Tavaszt?

*

Tavaszi gondolat

Odakint a téren gyermekek játszanak.
Vidám kacagással kergetőznek egymással,
életük boldog, gondtalan tavasz.
Pár lépéssel arrébb hatalmas akácfa
borult épp virágba, mézédes illata száll.
Vénülő élete, sok vihar-tépte ága,
ismeretlen éveinek száma,
és mégis szilárdan áll,
új tavaszra vár.
Elgondolkodva nézem;
nékem hány lehet még hátra...