Csitáry-Hock Tamás
Az arc, amely
korábban egy volt a sok közül, a lélek által egyetlenné válik. (...) Mindenki
láthatja, de csak egy veszi észre az arcot. Csak egyvalaki látja meg benne
maradéktalanul a lelket.
A lélek levegője a
szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy
testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is.
Annak köszönhetjük,
aki szeret.
*
A szeretet a Másik
által válik igazán szeretetté benned. És amihez neked az idők végtelensége sem
elég, ahhoz Neki elég egy pillanat. Az a pillanat, amikor meglát, felfedez,
megérez, amikor szüksége lesz rád. Mindarra, ami benned van. Ami érték, ami
szerethető. Aminek létezését így Ő fogja bizonyítani.
A Másik. Aki létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése