Helen Bereg - Nem akarom, elmenj!

Helen Bereg

Nem akarom, elmenj!

Bújok kabátod nyitott rejtekébe,
fejem válladon megpihen,
lehelet-csókok kúsznak nyakad
hívogató, meztelen melegébe.
Ölellek, mintha e mozdulattal
elodázható lenne az elválás,
nem hívna egy másik élet.

Nem akarom, elmenj! -
kiált bennem a hangtalan,
eltitkolt kívánság,
de hangosan nem mondom,
csak szememben a csillogás
árulhatna el, ha meglátnád.

Karod rejteke magába ölel,
fejed vállamon megpihen,
lehelet-csókok izzanak nyakam
felkínálkozó meztelen gödrében.
Úgy szorítasz, mintha akarnád,
elodázható legyen az elválás
s nem hívna egy másik élet.


Nem akarom, elmenj!
Mondhatnám, de nem mondom.
Összehúzom üressé lett kabátom.
Nézem lassan távolodó lépted.