Maróti László
Gonosz tavasz
Ez a tavasz úgy tett, mintha nyár akarna lenni.
Záporral és zivatarral, jéggel jött temetni.
Ott álltunk a hideg vízben, döngöltük a zsákot,
De te, tavasz, nagy felhőkből szórtad ránk az átkot.
Mindi ravasz minden tavasz, azt hittük, csak viccel,
„Aranyat ér” – mondogattuk, de mi ennyi vízzel
Mit csináljunk, hová tegyük? Ennyi dézsánk nincsen,
Noé kéne a bárkával, de még csónak sincsen
Mivel megmentsük amink volt, minden semmivé lett,
Leverten hever a vetés: sárba veszett élet.
Nyomorulttá tettél minket évszakok zsiványa,
Gyönyörködhetsz, hogy mit tettél. Aki látja bánja.
Takarodj a szemünk elől, ne is lássunk télig,
Ne a nyarat utánozd, a telet mímeld. Félig.
Félig, mondom, ellehetnénk tán kevesebb fával,
Hiszen lássad, hogy elbántál az ember fiával.
Ez a tavasz úgy tett, mintha nyár akarna lenni.
Eljátszódott, megmutatta, hogy mit meg tud tenni
Hogyha épp a hangulatja, kedve úgy óhajtja,
Embert és a virágszirmot mind a vízbe fojtja.
Záporral és zivatarral, jéggel jött temetni.
Ott álltunk a hideg vízben, döngöltük a zsákot,
De te, tavasz, nagy felhőkből szórtad ránk az átkot.
Mindi ravasz minden tavasz, azt hittük, csak viccel,
„Aranyat ér” – mondogattuk, de mi ennyi vízzel
Mit csináljunk, hová tegyük? Ennyi dézsánk nincsen,
Noé kéne a bárkával, de még csónak sincsen
Mivel megmentsük amink volt, minden semmivé lett,
Leverten hever a vetés: sárba veszett élet.
Nyomorulttá tettél minket évszakok zsiványa,
Gyönyörködhetsz, hogy mit tettél. Aki látja bánja.
Takarodj a szemünk elől, ne is lássunk télig,
Ne a nyarat utánozd, a telet mímeld. Félig.
Félig, mondom, ellehetnénk tán kevesebb fával,
Hiszen lássad, hogy elbántál az ember fiával.
Ez a tavasz úgy tett, mintha nyár akarna lenni.
Eljátszódott, megmutatta, hogy mit meg tud tenni
Hogyha épp a hangulatja, kedve úgy óhajtja,
Embert és a virágszirmot mind a vízbe fojtja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése