Jószay Magdolna
Aranysárga ösvény
Ahol járok, millió
gólyahírtől
aranysárgán izzik az ösvény,
ez a reggel más, mint a többi,
erővel vonz; lágy, de mégis tömény.
Valahol, valami rejlik, s nem látni,
csak érezni: ez egyfajta törvény,
hallgatólagosan és láthatatlanul
a természet sodra ez az örvény.
Mert e zord világban itt most valahogy
túl sok a szép, s ez misztikum maga,
a kényeztetéshez nem szokott ember
úgy érezheti, nem érdemli,
aranysárgán izzik az ösvény,
ez a reggel más, mint a többi,
erővel vonz; lágy, de mégis tömény.
Valahol, valami rejlik, s nem látni,
csak érezni: ez egyfajta törvény,
hallgatólagosan és láthatatlanul
a természet sodra ez az örvény.
Mert e zord világban itt most valahogy
túl sok a szép, s ez misztikum maga,
a kényeztetéshez nem szokott ember
úgy érezheti, nem érdemli,
túl drága e reggel
minden perce;
bevésődik örökre
emlékezetébe, szívébe és retinájába,
s ha nem lenne túlzás, azt mondanám,
talán már ezért is jó megszületni
e világra.
emlékezetébe, szívébe és retinájába,
s ha nem lenne túlzás, azt mondanám,
talán már ezért is jó megszületni
e világra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése