Kamarás Klára - A fák alatt; - Védtelenül

Kamarás Klára

A fák alatt

A fák alatt, közel a házhoz
Így szólt a férfi asszonyához:
Tudd meg, te vagy az életem,
Te vagy a sóm, a kenyerem.

Hűs hajnalom, munkás napom,
Hazavezérlő csillagom:
Tövisek között áfonya!

Ha nem lennél, engem ki várna?

Te vagy a lelkem téli álma,
De Ő ...a tavasz mámora!

*

Védtelenül

Kereshetek egy zengő dallamot,
s hiába írok csengő rímeket...!
Fátyolba burkolt, ezer gondolat:
Van, amit eltitkolni nem lehet.
Mint a királyt mesebeli ruhája,
úgy vesz körül minden szó
és hiába
bujkálok régen elvetett
és újra felkapott színes ruhákba,
áttűnik rajtuk, bárhogy leplezem,
a csontváz, amely belső lényegem.
Tudom, a költő burka mindhiába:
didergő lelke mindig meztelen...