Ligeti Éva
Tavasztrilla
A színek még szelíden
sarjadnak,
az ágakra törtmárvány-szürkeség
feszül, fényre rügyrózsák fakadnak,
s kristály-kékké válik a gyűrtes ég.
az ágakra törtmárvány-szürkeség
feszül, fényre rügyrózsák fakadnak,
s kristály-kékké válik a gyűrtes ég.
Hangoskodik már
borzas ébredés
és susogó fák mélyén sok madár,
tavasz trilláz… s tudom nem tévedés,
szerelem jő, melyben nincs korhatár.
és susogó fák mélyén sok madár,
tavasz trilláz… s tudom nem tévedés,
szerelem jő, melyben nincs korhatár.
*
Érintés
Ahogy lágy szellő az
ágak közt repül
Vágyódó sóhajod
hozzám ér, hevül
Borzongat valami
bizsergő áram
Érintéseddel nyitod
titkos vágyam
Tapadok hozzád, mint
fatörzshöz moha
Részed vagyok, nem
eresztelek soha
Hűvös éjszakákon
takaród leszek
Melletted nem
riasztanak halk neszek
Miként dalos madarat
dús lomb takar
Öledbe fészkelek,
simítod hajam
Ringatózó ágon eggyé
olvadunk
Fa levelét lebbenti
halk sóhajunk
Minden érintésed
dallamként halad
Vágyak könnyed
reptével vihart kavar
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése