Pócsa Józsefné
Erdei tavasz
Már virágba borult az erdőnk lombja,
Méhecskék raja zümmögve lopkodja,
Akác illata lengi be a tájat,
A bodzásunk most még magára várat.
Fák alatt a szikrázó nap sugarán
Lepkék táncolnak rigódal hallatán,
Zöld gyíkocskák a fa alatt futkosnak,
Lesben állnak, szúnyogokat kapkodnak.
A füves tisztás nyugodtabb részében,
Hol őzikék legelésznek merészen,
Madarak csicseregnek, s hangos a táj.
Az erdőn innen a bokrok szélében,
Csörgedező kis patak hűs vizével,
Színes vadvirágok csodájával vár.
Méhecskék raja zümmögve lopkodja,
Akác illata lengi be a tájat,
A bodzásunk most még magára várat.
Fák alatt a szikrázó nap sugarán
Lepkék táncolnak rigódal hallatán,
Zöld gyíkocskák a fa alatt futkosnak,
Lesben állnak, szúnyogokat kapkodnak.
A füves tisztás nyugodtabb részében,
Hol őzikék legelésznek merészen,
Madarak csicseregnek, s hangos a táj.
Az erdőn innen a bokrok szélében,
Csörgedező kis patak hűs vizével,
Színes vadvirágok csodájával vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése