Kölcsey Ferenc
A sonetto
Hespériának szent
virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.
Mosolygva leste képem
lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
S lelkét ölelte lelkem ajkain.
Nem bírta többé az
égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble szép honában.
Lantján folyó tűz
érte a húrokat,
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog géniuszának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése