2017. április 19., szerda

.kaktusz - Mint a festő ...



.kaktusz
Mint a festő …

Tudod arra gondoltam,
olyan az ember, mint a festő,
ki nem a vásznat festi, hanem az életet,
sokáig próbálkozik, hogy a kép jó legyen,
de hol a színt nem találja,
hol az alakok vannak eltúlozva,
pedig nagyon jónak akarja,
de valahogy sehogyan se lesz olyan,
mint amilyennek szeretné,
amilyennek valaha megálmodta,
mintha nem is lenne a sajátja,
mintha csak a szomszédról másolná,
valami belőle mindig hiányzik
ahhoz, hogy legyen benne élet ,
talán a legfontosabb éppen,
a lélek, pedig nélküle
minden csak halott dolog,
a festő nincs összhangban a saját képével,
az ember nincs összhangban a saját életével,
megfesti, összetépi,
míg csak bele nem fárad újra kezdi,
pedig időnként a kép egészen jó,
még vevő is akad rá sokszor,
hogy silány, nem érzi más
csak az alkotó, de van úgy,
hogy váratlanul megjelenik a múzsa,
s vele megérkezik az ihlet is,
nem kell hozzá más,
csak egy-két gyors ecsetvonás,
és mintha nem is ugyanaz a festmény lenne,
rögtön tudja az ember,
olyan sokáig ezért próbálkozott ,
elégedetlen hiánya miatt volt,
ezt látta álmában, ezt kereste ébren,
erre a tökéletes a harmóniára vágyott,
összhangra a festő, és a festménye között.

2010. április 02.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése