.kaktusz
Mint a festő …
Tudod arra gondoltam,
olyan az ember, mint
a festő,
ki nem a vásznat
festi, hanem az életet,
sokáig próbálkozik,
hogy a kép jó legyen,
de hol a színt nem
találja,
hol az alakok vannak
eltúlozva,
pedig nagyon jónak
akarja,
de valahogy sehogyan
se lesz olyan,
mint amilyennek
szeretné,
amilyennek valaha
megálmodta,
mintha nem is lenne a
sajátja,
mintha csak a
szomszédról másolná,
valami belőle mindig
hiányzik
ahhoz, hogy legyen
benne élet ,
talán a legfontosabb
éppen,
a lélek, pedig
nélküle
minden csak halott
dolog,
a festő nincs
összhangban a saját képével,
az ember nincs
összhangban a saját életével,
megfesti, összetépi,
míg csak bele nem
fárad újra kezdi,
pedig időnként a kép
egészen jó,
még vevő is akad rá
sokszor,
hogy silány, nem érzi
más
csak az alkotó, de
van úgy,
hogy váratlanul
megjelenik a múzsa,
s vele megérkezik az
ihlet is,
nem kell hozzá más,
csak egy-két gyors
ecsetvonás,
és mintha nem is
ugyanaz a festmény lenne,
rögtön tudja az
ember,
olyan sokáig ezért
próbálkozott ,
elégedetlen hiánya
miatt volt,
ezt látta álmában,
ezt kereste ébren,
erre a tökéletes a
harmóniára vágyott,
összhangra a festő,
és a festménye között.
2010. április 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése