Novák László - A szó csak elszáll ...

Novák László

A szó csak elszáll…

 A szó csak elszáll,
s marad mozdulatlan tér,
duzzadt aranykalász közt,
tengernyi búzavirág kék.

Szellő sem lebben,
hajnali homály átkarol,
zokog keblem, könnyem csordul,
s lassan a nap elém hajol.

Ül a rónaság,
egyik homokszemében én,
számon trillázott könnyű csók,
s dúdolva éneklem a fényt.

Szerelmes lelkem
remény sóhaját csitítom,
csak maradna örök a perc,
e gyönge pillanat oltalmom.

Nyugodj karomba,
s ha fáznál, szívem Rád adom,
puha bársonyként betakar,
mint lágy selyem ölel karom.

Rám kacag a nap,
hogy szemem öröm citeráz,
mind, boldog könnyek arcomon,
s bennük ül szerelem dalom.