Tóth János - októbervég

Tóth János

októbervég

hideg föld és kő alatt
drága testek csendje
gyertyafényen régi kép
lobban a szívembe

ajkaim pereméről
súlyos sóhaj zuhan
mögöttük betűkönnyem
sírra pereg szavam

összeroppant remények
törmelékén állok
fejfa kövén homlokom
síron holt virágok