Baráth Sándor - Nyom

Baráth Sándor

Nyom

Én semmit sem kérek a tegnaptól,
Elmúlt, mit sem ér: már a holnap forr.
Elvesztettem már hatvanegy évem,
Csak a jövő, miben van reményem.

Ha lennék mondjuk: mozdulattalan,
Szintén ugyanez lenne a dallam.
Megálmodnám az óriás jövőt,
Körülem történést, a költözőt.

Tudom, mi, ha pereg élet filmje,
A szalag egy másodpercet tölt be,
Vagy annyit sem, idézve sok napot,
A múlt semmivé vált, holnap jutott.

De hogyha majd egyszer nem sietve,
Terembe jutok, tündökletesbe,
Nem tudom, hogy milyen nyomot hagyok,
Ő igen, de ti ne faggassatok.

Lehet, padlót mosnak majd utánam,
Hetyke vagyok, vagy csak úgy félvállal.
Vagy olyat, mit a lélek hallgatag
Hosszú évekig félve tartogat.