László - Porolj le ...!

László

Porolj le …!

Poros a tekintet,
poros az érintés.
Pókháló fon körbe
ölelésed helyett,
ajkam cserepes,
a soha nem volt
csókra szomjazik,
az idő méregfoga
harapja húsom,
hiányod érzete
ékelődött érzéseim
burkába, el akarok
veszni újból abban
a pillantásban,

Poros a tekintet,
Porolj le, kérlek!
Porold le az emléket.
lehet a régi sebet
feltéped, de vérezni
akarok, mert addig
nem fáj míg veled
vagyok. Bújj, hozzám
ahogy máshoz tetted,
legyen(k) csupán a
megszokás, ha kell
láss bennem mást.

Porolj le, kérlek!
Pedig félek,
de titkon remélek…