Reviczky Gyula - A nap dicsérete

Reviczky Gyula
A nap dicsérete

Egy Istent, egy napot imádok.
A nap az alkotó maga.
Ragyogó nyár, sugárvilágod
Pajkos tündérek évszaka.
Te hímezel sok fényes álmot
Rejtelmes nyári éjszaka.
Oberont és Titániát
Üdvözli a tündérvilág.

Beteg szív, fásult, léha, száraz,
Ki rózsáid közt sem hevül.
Kell mámor, üdv, erő?...A nyár az!
Ő alkot, éltet istenül.
Kit fájdalom sötéten árnyaz,
Napod sugárán felderül.
Békíts ki emberrel, világgal:
Teljek be, ó, nyár, fénysugárral!...

Szeptember, csöndes őszi hónap,
Kishittel, fázva zengelek.
Siratlak, eltűnt, ragyogó nap:
Vérem kezd hűlni, szenvedek.
Elmém a szürke, zord valónak
Hódol meg: kétkedik, beteg.
Köd, lomha köd szívem lakója:
Elvitte jókedvét a gólya.