Bodó Csiba Gizella
Kopott idő
A völgyben süvít
az elkopott idő,
régen nem hittem már,
hogy bármi is
visszajő
a múltból, melynek
emlék kockáin
ménes vágtatott
a fennsíkon
fehér tajték-hab
cseppek vetettek
bukfencet
margaréta szirmán
mit szélnek átadott.
Forrás fodrok
cicáztak
fényes köveken,
olyan eleven
béke volt ez,
mint lassított
néma filmeken
az édeni képek;
tizennyolc évet
s egy nyarat idéztek
akkor és ott indult
az élet!
S mondtam;
a nagybetűs előtt
mindent felfedezek,
legyen lelkem tele
megmerítkezek.
Rőzse kévék között
maradt a hegyi út
fele
ezer felfedezetlennel
a puttonyom tele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése