Hajdu Mária - Nyársirató, - csak a szél kereng

Hajdu Mária

Nyár sirató

Búsan bandukol az őszi szél,
halmokat épít a hullt levél.
Lomha felhő lába földig ér.
Szürke az ég, elfáradt a fény.

Siratja már az ősz a nyarat,
a lehullott rózsaszirmokat,
a rozsdálló domboldalakat,
az eltűnő napsugarakat.

Útrakelt már a fecskesereg,
bizony hűvösek a reggelek.
Már tornyosulnak a fellegek
és az ónos eső elered.

*

Csak a szél kereng

Szürke fény dereng,
csak a szél kereng.

Megvénült a nyár,
megőszült a táj,
lomha köd szitál.

Szürke fény dereng,
csak a szél kereng.

Lézeng céltalan,
mint egy hontalan,
oly boldogtalan.

Bágyadt napkorong,
arcán sötét folt
a hűvös fényű Hold.

Csak a szél kereng,
szürke fény dereng.

Lassan beborul,
ónos eső hull,
a szél egyre fúj.