L. Horváth Zsuzsanna - Búcsúzó szerető, - Kék ég vándorai

L. Horváth Zsuzsanna

Búcsúzó szerető

https://m.youtube.com/watch?v=PcUPxh6jekc

Elköszönne már
az Ősztől a Nyár
mint búcsúzó szerető
ki vissza-visszajár.

Még perzsel a csókja
még fénye simogat
Nap-kincseit szórja
de meleget nem ad.

Már őszi illatokkal
libben át a kerten
ezüst harmatával
hűvösen ránk lehel.

A szeptemberi szél
már szirmokat tép
és felhőket kerget
az ég peremén.

S majd hozza az Ősz
a barna darócot
hogy átöltöztesse
a nyári világot.

*

Kék ég vándorai

A villanydróton fecskék gyülekeznek
örök vándoraink útra készülődnek.
Fehér-mellényes kupaktanács
vitatja tán épp az indulás napját.
Itthagynak minket, hogy várjuk az őszt
ki tudja, ők megérik-e a jövőt?
Hisz hosszú az út, hol várja őket
másik hazájuk, átvészelni a telet,
hogy tavasszal majd visszatérjenek
víg csiviteléssel hozzanak új kedvet.
Most kalandra éhes fecskefik
próbálgatják erősödő szárnyaik.
Szelek hátán szállnak a kéklő magosba,
hova minket csak gondolat repít.
Ma még a napfény a múló nyarat idézi,
de a hűvös szél már szeptemberi,
ahogy a fákat hajolni készteti
a közeledő ősz előtt,
míg átsuhan a diófák fölött
istenhozzádot intvén búcsúzónak
a kék ég vándorainak.