Nagy Ilona - Guruló gyöngyök ...

Nagy Ilona

Guruló gyöngyök...

Életünk tudója mi szerint válogat...
kinek ad kincseket és boldog napokat?
Vajon hogyan méri, hogy ki, mit érdemel...
s ha én is jó vagyok, hozzám mért nem jön el?

Mivel tud mindenki többet érdemelni...
s mért nem mer egyszer, engem felemelni?
Hogyha sorban állok, hogy nem jutok oda...
ki tudja, hogy néha miért ily mostoha?

Ha mégis odaérsz... előbb, mint ahogy én...
Ugye kérsz nekem is? Hadd legyen majd enyém!
Mondd...! Adok cserébe elveszett álmokat,
lekésett szivárványt, ellobbant lángokat.

Szétesett szavakon megfagyott lényeget,
elolvadt jéghegyen átgördült fényeket.
Csillogó reménynek elfoszlott fátyolát,
szívem dallamától elnémult zongorát.

S ha mindez nem elég, viheti láncaim,
bilincsbe veretve átadom vágyaim.
Guruló gyöngyöket, gyémántfény könnyeket,
csak küldjön érette...! két szerető kezet.